Sziasztok!
Elnézést kérek, amiért e két edzés bejegyzését egyszerre és késve küldöm, tegnap nem voltam internetközelben.
Az első callisthenics edzés után kifejtettem aggodalmam, miszerint a magassá váló ismétlésszám miatt esetleg túl hosszúra nyúlik az edzés a tervezett fél óra maximumhoz képest, azonban a második edzés alkalmával kitaláltam egy egyszerű megoldást, amit hétfőn, azaz a tegnapi edzésen ki is próbáltam. Igazán szimpla dolog, egyszerűen a pihenőket elhagyom, és a két gyakorlat sorozatait fésűszerűen összetolom. Ennek megfelelően a tegnapi edzésem így nézett ki:
Bemelegítő sorozat 10 fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 10 térdfelhúzás
Bemelegítő sorozat 10 fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 10 térdfelhúzás
Bemelegítő sorozat 10 fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 10 térdfelhúzás
Edző sorozat 20 fekvőtámasz falnál
Edző sorozat 20 térdfelhúzás
Edző sorozat 20 fekvőtámasz falnál
Edző sorozat 20 térdfelhúzás
Edző sorozat 20 fekvőtámasz falnál
Edző sorozat 20 térdfelhúzás
Jó reggelt nyújtás, sarkon ülésben hátrahajlás, angol spárga
A pihenő lényegében teljes mértékben hiányzott.
Mivel hetente növelem tízzel az ismétlésszámot ezekben a gyakorlatokban, amíg tovább nem lépek, és a bemelegítő gyakorlatok most is az edző gyakorlatokkal azonosak voltak, csak fele ismétlésszámmal, így állt össze az edzés.
Az izmaimmal való kommunikáció, gyakorlatok végrehajtása és a tempó azonos a korábbiakkal, azonban most most stabil ágy állt a rendelkezésemre, ezért azon ülve végeztem a térdfelhúzást. A falnál végzett fekvőtámasznál a húsz ismétlés váltotta ki azt az érzést, amit egy héttel korábban a tíz ismétlés, és körülbelül ez volt a helyzet a térdfelhúzással is, azonban ott tíz ismétlés után már kezdett küzdőssé válni a helyzet, elsősorban a csípőhajlítómmal, viszont most már a hosszú hasizmomat is éreztem kicsit. Érdekes módon, ma teljesen elkerül az izomláz, tehát máris elkezdett alkalmazkodni a testem az új gyakorlatokhoz, azonban van egy olyan sejtésem, hogy később, amikor már közelebb járok a mesterlépésekhez, ez időnként változhat.
A nyújtás igen könnyen ment, a derékfájdalom teljesen hiányzott a jó reggelt gyakorlatnál, és most az angol spárga is viszonylag könnyen ment, legalábbis a nyújtó feszültséget, tehát a túlnyújtást sikerült elkerülnöm és úgy érzem, máris fejlődtem benne, pedig még csak harmadik alkalommal nyújtottam tegnap. Valójában a lovaglóizmom sérülése és néhány azt követő kudarc után tartottam az angol spárgától, azonban most már világosan látszik, hogy ez is csak olyasmi, aminek neki kell állni csinálni, és így egyszerűen elkerülhetetlen, hogy fejlődj. Bár még nem lazulok el eléggé a lazítás szakaszában, mintha maradna mindig egy kis feszültség, főleg értelmi és érzelmi szinten, amit maga a gyakorlat vált ki, tehát még fejlődnöm kell a kifogástalan végrehajtáshoz, de nagyon jó úton vagyok felé.
A mai edzésemet eleve rekordidő alatt szándékoztam elvégezni. A Kemény Forma végrehajtásának idejét egy hirtelen ötlettől vezérelve stopperrel mértem. Ismét in medias res módon beálltam a kezdő állásba, és a Formát egyetlen, szusszanásnyi pihenővel három perc alatt lerendeztem. Úgy találom, hogy ez túl kevés, ezért legközelebb elkezdem hosszabbra nyújtani a mozdulatokat, nagyobb izomfeszülési időt elérve, és igyekszem intenzívebben feszíteni.
A Forma elvégzése után egy szusszanásnyi pihenőt tartva beállítottam az időzítőt öt percre, és nekiálltam a kettlebellezésnek. Ugyan a seb a tenyeremen szépen gyógyul és már nem érzékeny és nem is fájt, ahogy a kettlebellt felvettem, úgy döntöttem, hogy még azért pihentetni kéne, ezért csak lendítéseket végeztem. A szokásossá vált "10 kétkezes lendítés - 10 egykezes lendítés jobb karral - 10 egykezes lendítés bal karral" ciklust ismételgettem, és a kijelölt időben végig megállás nélkül dolgozva hatszor csináltam végig a ciklust, így a mai mérlegem 60 kétkezes és 120 egykezes lendítés öt perc alatt.
A rekord sikerült, az egész mai edzést mindössze 12 perc alatt lezavartam. Ugyan a Kemény Forma végrehajtása túl gyors volt, de akárhogy nézem, igen inspiráló egy ennyire gyors, mégis szerfelett intenzív edzés gondolata.
A két héttel ezelőtti mérlegem szakításügyileg pontosan ugyanennyi volt, mint a mai, így rá kellett jönnöm, hogy amikor már nem kezdő az ember, csak lendítésekkel dolgozva nem lehet igazán intenzíven edzeni a ballisztikus kettlebelles gyakorlatok végzése során, mivel van egy felső korlátja annak, hogy adott idő alatt maximálisan hányat végezhetsz el belőlük, hiszen a negatív szakaszt képtelen vagy siettetni, a gravitáció mindig ugyanolyan gyorsan húzza le a kettlebellt. Tehát amint megközelíted az adott idő alatt maximálisan elvégezhető lendítések számát, onnantól fogva az intenzitás állandó marad, ami már csak rövid távon biztosít további fejlődést; az, hogy egyre könnyebben és könnyebben vagy képes adott időt lendítéssel tölteni, egy idő után majdnem, hogy értéktelen gyakorlattá válik. Magam is éreztem, hogy bár ma és két hete ugyanannyi idő alatt ugyanannyi ismétlést csináltam, azonban ma egy kis lihegéssel megúsztam a dolgot, míg két hete kis túlzással majd' kiköptem a tüdőmet utána. Ugyanez szakítással már más, mert ugyan ott se nagyon lehet siettetni a negatív szakaszt, azonban a szakítás sokkal intenzívebb terhelést biztosít, és igen hosszú idő, mire a gyakorló odáig jut, hogy az adott tömegű kettlebellel adott idő alatt maximálisan végrehajtható ismétlésszám közelébe jut. Tehát a konklúzió, hogy a kezdőnek a lendítés az alap, hiszen ez is intenzív gyakorlat eleinte, azonban ahogy megközelíted a lendítéssel való edzés korlátait, továbblépés kulcsa a szakítás gyakorlása!
A következő bejegyzést két nap múlva naplózom, amikor a Kemény Formával és tíz perces kettlebelles gyakorlatozással foglalkozom.
