Sziasztok!
Ahogy tegnap feltételeztem, ma valóban enyhe izomlázzal ébredtem a hosszú hasizmomban, de csak és kizárólag ebben az izomcsoportban, ami igen érdekes, tekintve, hogy a tegnapi edzés közben az oldalsó és a hátsó deltámat éreztem kicsit égni, a csípőhajlítómat pedig nagyon, de a hosszú hasizmomat egyáltalán nem. Az izomláz valóban enyhe, az a fajta, amit nem veszel észre, ha csak ösztönösen mozdulsz, hanem csak akkor, ha direkt felülsz párszor és feszegeted a törzsed hátrahajlításával tesztelésképpen, ahogy én is tettem.
A mai edzésem a Kemény Forma gyakorlásából és ballisztikus kettlebell-gyakorlatokból állt. Mivel eleve kicsit hűvös-szeles-felhős, zord idő volt, a jókora park, ahol edzettem, szinte végig csak nekem állt, és közben még az eső is szitálni kezdett, ami igen hangulatossá tette az egészet.
A Forma ma szellemileg nehezen ment, a rövid pihenők alatt többször elbambultam, ami annak tudható be, hogy az elmúlt napokban túl kevés időt szentelten alvásra, ami óriási hiba, az életem ezen területén mihamarabb változtatnom kell, és fegyelmezettebbnek lenni a testemmel szemben ezen a téren is. Míg a fizikai fáradtság a szellemi hatékonyságot gyakran még serkenteni is képes, addig a szellemi fáradtság, a kialvatlanság a fizikai teljesítőképességet és a koncentrációt nagyon leronthatja, ahogy ma is történt. Tanuljatok hibámból, és igyekezzetek többet aludni! Tudom, egyetem, munka, társasági élet, ilyesmi, de csak annyit kell tennetek, hogy más fontossági sorrendet állítotok fel; két óra plusz alvás, amit már abból össze lehet szedni, hogy kicsit gyorsabban végzed a napi teendőidet, a világot jelentheti!
A Kemény forma után rövidke, talán két perces pihenőt tartva öt perc nonstop ballisztikus kettlebell-gyakorlatozás következett. A tervem az volt, hogy csinálok 10 kétkezes lendítést, aztán 10 egykezes lendítést jobb karral, aztán 10-et ballal, majd 10 szakítást jobb karral, majd 10-er ballal, és ezt a ciklust ismételem újra és újra az idő lejártáig megszakítás nélkül. Az első ciklus végére világossá vált, hogy egy szakításban kezdőnek jóval kisebb mellénnyel szabad csak hozzáállni eme magasztos gyakorlathoz, ezért a második ciklustól a szakítások számát karonként ötre vettem vissza. Három teljes ciklust sikerült az öt perc alatt megcsinálnom, és a negyedikben eljutottam a 10 kétkezes lendítés után még 5 egykaros lendítésig jobb karral. Így a mai mérlegem 40 kétkezes lendítés, 65 egykezes lendítés és 40 szakítás öt perc alatt. Ez az eredmény nagyon messze van attól, amire a kettlebellező már büszke lehet, nagyon sokat kell fejlődnöm egy jónak mondható teljesítményhez. Viszont a karváltás a két egykaros lendítéssorozat között a levegőben már látványosan könnyedén megy, ami jó érzés, mert ez az a mozdulat, ami azt sugallja, hogy nagyon könnyen bánok azzal a golyóbissal.
Annak örülök, hogy ma rájöhettem, ténylegesen mekkora kihívást jelent a magas ismétlésszámú szakítás elvégzése. A múlt heti öt perces tréningemen csak lendítést gyakoroltam még, és ez idő alatt 60 kétkezes és 120 egykezes lendítést csináltam, és már nagyon kemény srácnak éreztem magam, mert úgy gondoltam, ez felér mondjuk 90 szakítással öt perc alatt, ami egy jó középhaladó szint. De összevetve a mai mérlegemmel a múlt hetit, valamint azt a tényt, hogy ma egy sorozatban csak 5 szakítást tudtam biztonsággal, a vállam legyilkolása nélkül végrehajtani karonként, világossá teheti a különbséget a lendítés és a szakítás nehézsége között még úgy is, ha még nem érezted közvetlenül e differenciát. Tehát higgyétek el nekem, a szakítás tényleg nagyon durva ipar, és Pavel joggal titulálja Steve Cotter-t mutánsnak, amiért képes végrehajtani közel 200 szakítást 10 perc alatt 32 kilós kettlebellel! Becsüljük ezeket a remek atlétákat, és törekedjünk hűen arra, hogy a közelükbe érjünk, majd túlszárnyaljuk őket!
A következő bejegyzésem két nap múlva naplózom, amikor szintén a Kemény Formával és 10 perces kettlebelles gyakorlatozással fogok foglalkozni.
