Kedves Blogolvasóm!
Mondják, ha az edzés nem megy, és tényleg nagyon nem megy, hagyd a búsba és pihenj egy hetet. Arra jutottam, hogy talán ez a teendőm most. Azt látva, hogy a húzódzkodásom ahelyett, hogy fejlődne, egyenesen visszafejlődik, miközben mással is nehézségeim vannak, minden jel a pihenés szükségességére mutat. Ezért most egy eredetileg be nem tervezett pihenőhetet tartok így, rendhagyó módon a hét második edzése után vágva a dolgon, hét edzéshét után. Valójában már felmerült bennem mostanában, hogy szünetet kéne tartani, de elvetettem, míg végül úgy fest, a testemnek lesz igaza.
Sok módosítással éltem az elmúlt időszakban, mostanában nem vagyok az edzésbeli következetesség mintapéldája. Úgy találom, hogy a kezdeti csodavárás után felismertem a Fegyencedzés egyes hibáit - pl.:kezdeti lépésekben az erő-állóképesség hajszolása, miközben az erő stagnál vagy visszafejlődik, ahogy esetemben is történt -, és azok orvoslására tett próbálkozásaimnak még nem volt idejük bizonyítani. Elég szörnyűnek érzem, hogy egyes gyakorlatokban kifejezetten jobb voltam akkor, amikor még nem ismertem a Fegyencedzés programját, és lényegében egyedül a Kemény Formával fejlesztettem az erőmet.
Hiába tudom, hogy végül is képtelenség, mégis bennem van a vágy, hogy létrehozzak egy "tökéletes" edzésprogramot, ami még ha relatíve lassan is, de biztosan vezeti genetikától függetlenül bármelyik gyakorlóját a szánalmas szinttől a Mesterlépésekig, illetve azokon túlra. Talán "megálmodom" ezt egyszer. Addig marad a kísérletezés és a gyötrődés.
Most egy hét pihenő következik számomra, a következő bejegyzést az után naplózom. Addig is minden Kedves Blogolvasómnak kellemes napokat kívánok!
