Kedves Blogolvasóm!
Egy hosszú, 16 hetes edzésperiódust zárok le most. A pihenő időszakot egyhetesre terveztem eredetileg, de úgy találom, hogy 16 hét edzés után két hét is elfér, ami az ünnepekkel is nagyobb összhangban van.
Ebben az időszakban is voltak továbblépéseim, fejlődésem, megakadásom. Könnyen lehet, hogy az elmúlt néhány hét nehézségei a túl hosszúra nyúlt edzésperiódusnak tudhatók be, és egy kiadós pihenés után, újult erővel ismét remekül fog menni a további fejlődés.
Az óriási technikai visszaesésem a guggolásban rávilágított, hogy a Fegyencedzés 2-ben leírtak ellenére az aktív nyújtás önmagában nem elegendő a hajlékonyság igazán hatékony fejlesztéséhez. Ismét foglalkoznom kell külön passzív nyújtással is, hogy az aktív nyújtás hatását erősítse. Nem állapot, hogy az egylábas guggolás csak úgy megy, ha a nem dolgozó lábam sarka esetlenül a földhöz ér.
Másik fontos észrevételem egy régi, igen hosszú ideje nem gyakorolt technika edzéstervbe visszaültetéséhez vezet. Ismét foglalkozni kezdek a Kemény Formával (korai bejegyzéseimben található rá utalás). Erre az okaim: 1. a légzéstechnikám elégtelen, ezen rengeteget segíthet a Forma, 2. általános bemelegítésnek nagyszerű, a lebutított változata is remekül megfelel a célnak húzódzkodás és guggolás előtt, 3. erőgyakorlatként önmagában is jó - ezt jól mutatja, hogy a calisthenic edzések megkezdése előtt is hasznomra volt ebben -, a saját testsúlyos erőedzés mellé remek kiegészítés a maximális teljesítmény eléréséhez, 4. a HTT-t messze az optimális hatékonyság alatt hajtom végre, ezen is sokat segíthet, 5. az izmaim erősödtek és nőttek, de úgy érzem, nem keményedtek megfelelő mértékben, míg a Kemény Forma ezt a képességet igen hatékonyan fejleszti; meg merem kockáztatni, hogy egyes izmaim még ha nem is voltak olyan erősek a calisthenic edzés megkezdése előtt, mint most, keményebbre tudtam őket feszíteni akkoriban. Mindezek miatt a Kemény Forma visszakerül az edzésbe, némi optimalizálással és sokkal nagyobb odafigyeléssel, mint korábban. Úgy fest, ez a technika mégis bizonyítani született és nagyon is van létjogosultsága.
Még ha ez önmagában nem is feltétlenül bizonyítja a gyakorlat hídhoz képesti felsőbbrendűségét, a felhomorításra való áttérés óta feltűnően megizmosodott a derekam! A gerincmerevítőm vastagabb és keményebb. Úgy találom, hogy a felhomorítás mindenképpen célzottabb terhelést ró erre az izomcsoportra. Meglátjuk, meddig vezet a használata!
Az otthon, a garázsban felszerelt vízszintes rúd egy áldás. Nagyszerű, praktikus és kéznél van. A vastagsága megnehezíti a függeszkedést, hozzá kell még szoknom, ám a fogásom erejére is pozitívan hat ez.
A kettlebellezésben előrelépés nem történt mostanában, nem fókuszálok rá annyira, mindenképpen illik keményebben odatennem magam abban is. Ám a sprintintervallumos edzés máris bizonyította nagyszerűségét, remek hatással van a kardiovaszkuláris állóképességemre és még sokkalta intenzívebb a kettlebelles szakításos edzésnél is, nem beszélve a vitathatatlan funkcionalitásáról! Máris fejlődtem benne, izgatottan várom a további fejleményeket.
Ezek voltak a legfontosabb észrevételeim ebben az edzésperiódusban.
A következő edzésem 2014. január 6-án végzem.
Minden Kedves Blogolvasómnak boldog, békés karácsonyt és eredményes erőfeszítésekkel teli, sikeres újévet kívánok!
