Miután elkészítettem az új, az előző edzésperiódus tapasztalatai alapján módosított, az eddiginél intenzívebb edzéstervem, elgondolkodtam a használatáról. Január végéig nagy és állandó szellemi munka vár rám, ami ugyanúgy terheli az idegrendszerem, mint az edzés, és mivel egy adott, szűk határidővel véget érő szellemi terhelésről van szó, ennek van prioritása, és az edzésprogramot érdemes addig kevésbé intenzívre venni.
Ezzel párhuzamosan arra is gondoltam, hogy bizonyára jót tesz a húzódzkodásomnak, ha azt meghagyom közel a korábbi rutin szerinti gyakorisággal, és minden más gyakorlat heti volumenét csökkentem.
Ezeket figyelembe véve az elkövetkezendő néhány hétre az edzéstervem a következő.
Hétfő: boka- és csuklómobilitás, húzódzkodás, fekvőtámasz, kézenállás
Kedd: aktív nyújtás, húzódzkodás, lábemelés, oldalsó híd
Szerda: húzódzkodás, felhomorítás, nyakedzés
Csütörtök: boka- és csuklómobilitás, húzódzkodás, guggolás, vádlizás
Péntek: aktív nyújtás, húzódzkodás, sprintintervallumok + könnyedebb kettlebelles szakítások
Szombat és vasárnap: pihenőnap
Amíg ezen az edzésprogramon vagyok, csak a húzódzkodásom volumenjét igyekszem növelni, a többi gyakorlatból elsősorban szinten tartásra törekszem, esetleg nagyon óvatosan fokozom az ismétlésszámot.
Kétségtelen, hogy ez az edzésterv sokkal kevésbé terheli az idegrendszert, mint az eddigi, már megszokott rutin. Bízom benne, hogy emellett a kívánt hatást elérem vele, azaz a húzódzkodásom fejlődni fog, miközben a többi gyakorlatból könnyedén tartom a már elért szintet, esetleg kicsit fejlődöm azokban is.
