Sziasztok!
A mai edzésem a következőképpen festett:
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés térdfelhúzás
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés térdfelhúzás
Edző sorozat 13 ismétlés fekvőtámasz előredőlve
Edző sorozat 15 ismétlés térdemelés fekvésben
Edző sorozat 13 ismétlés fekvőtámasz előredőlve
Edző sorozat 15 ismétlés térdemelés fekvésben
Edző sorozat 6+10 ismétlés fekvőtámasz előredőlve
Edző sorozat 15 ismétlés térdemelés fekvésben
néhány perc pihenő
Jó reggelt nyújtás, sarkon ülésben hátrahajlás, angol spárga
A bemelígtő sorozatok semmi újjal nem kecsegtettek, viszont érdekes módon a fekvőtámasz falnál gyakorlatánál magasabb ismétlésszámnál már elkezdett égni a könyököm környéke.
A térdemelés fekvésben gyakorlata ismét nem jelentett kihívást, azonban a sorozatok utolsó ismétléseinél érdekes módon a combtövem kezdett el égni és egy kicsit a csípőhajlítóm is.
A fekvőtámasz előredőlve progresszióját eredetileg úgy terveztem, hogy minden edzésen hattal több ismétlést csinálok, hogy így hat hát alatt elérve a haladó ismétlésszámot a lábemelés és a fekvőtámasz lépéseivel ismét együtt léphessek tovább. Azonban a legutóbbi edzés nehézségei után újragondolva a dolgot 11 hétre állítom be a továbblépést, hogy míg közben a lábemeléssel még egyet lépek előre - mivel a hasam erős és jól edzett, ez valószínűleg nem jelent majd gondot -, a fekvőtámaszban a második lépésről a harmadikra akkor lépek, amikor lábemelésben a harmadikról a negyedikre. Az első edző sorozatban csináltam még egy tizennegyedik ismétlést is - tizenhattal próbáltam kísérletezni - azonban ezt már önkéntelenül kicsit csalva, az alső pozícióból kis lendülettel kitörve hajtottam végre, ezért ezt nem számolom jó ismétlésnek. A harmadik edző sorozatban megzavartak hat ismétlés után, és (körülbelül) kicsit kevesebb, mint egy perc szünet után gondoltam, csinálok még 10 ismétlést, és ezzel ezt egy teljes sorozatnak tekintem egy kis rest-pause-zal.
Az utolsó ismétlések most is kifejezetten nehezek voltak, és már kb. öt ismétlés után fájdalmas volt a végrehajtás. Rájöttem, az egyik fő nehézséget az okozza, hogy csüszik a szőnyegen a lábam, különösen a pozitív szakasz megkezdésekor, aminek ellensúlyozása jókora stabilizáló munkát követel a vállamtól, ami nagy terhet jelent a végrehajtások közben. További nehezítő körülmény, hogy a gyakorlathoz támasztéknak használt kályha pereme hosszú távon éles és fájdalmas fogású, más fogás viszont furcsa, bár nem természetellenes kartartást igényel, és van, hogy váltogatok a kettő között.
A calisthenic után érdekes jelenségre lettem figyelmes: Ahogy a karom a fejem fölött kinyújtottam, miután a felkarom elhagyta a vízszintes síkot, a vállaimba mintha rugó lett volna, ami segíti a mozdulatot, valamint ezen felbuzdulva ütötte pár egyenest a levegőbe, amik feltűnően gyorsabbak voltak, mint szoktak. A legvalószínűbb magyarázat, hogy amennyiben nehéz gyakorlatot végzel, de nem kimerülésig, az felspannolja az idegrendszert, emiatt egy rövid ideig utána a könnyű gyakorlatok jobban mennek.
A jó reggelt nyújtásban kevésbé jutottam lejjebb, mint máskor és magasabbról is kezdtem, talán azért, mert fokozottan ügyeltem arra, hogy a derekam legalsó része valóban egyenes legyen. A sarkon ülésben hátrahajlásnál a második lazításra már lazán a fejem búbján támaszkodtam, azonban az ötödik lazításkor a vállam szőnyegre eresztése enyhe feszülő érzetet keltett, ezért a végpozícióban való feszítést most el is hagytam. Az angol spárgához ismét 60 másodperces feszítést használtam, most is csak a gyakorlat vége felé égett, de egyébként minden rendben volt vele, és a végpozícióban 30 másodperces feszítést iktattam be.
A következő bejegyzést holnap naplózom, amikor a Kemény Formával és 5 perces kettlebellezéssel foglalkozom.
