Sziasztok!
Ma a Kemény Formát 22 perc alatt hajtottam végre. Az első mozdulat 5 ismétlése során végig tartottam a tíz légzéses pihenőt, így kb. három perc alatt végig is mentem az első öt ismétlésen, és így szemlélve a dolgot, tekintetbe véve, hogy a maradék 10 ismétlés majd' húsz percig tartott, talán érdemesebb lenne hosszabb pihenőket hagyni az elején, hogy összességében hamarabb lehessen elvégezni a feladatot. Nyilván jobb eleve több légzésciklussal megbékélni, mint rövid ciklust erőltetve elnyújtani az egészet. A légzéstechnika maga azonban ma sokkal jobban ment, jól működik a módszer, miszerint az erőlégzésre koncentrálva inkább csak hagyom a kilégzést a maga tempójában menni, csak egy kicsit kontrollálva azt. A feszítést főleg a karban eleinte elég felületesnek találtam, azonban a végére jobban figyelve rá igen erőteljessé vált.
A kettlebellezés ma rövid úton kinyírt. Az ismétléseim jók voltak, a szakításaim voltak talán a leglendületesebbek, ám úgy a félidő után néhány lendítésem számomra lagymatag benyomást keltett. A fogásom és a lábam mindennemű zokszó nélkül bírta végig, azonban igen ritka módon a derekam már a második ciklus után kicsit fáradni kezdett, ami piánóban elvolt egy darabig, azonban a vége felé már elkezdett fájni, az utolsó ciklusnál már egyenesen égett, ami korábban szerintem nem fordult elő. A másik gyilkos ponttá a légzés vált. A légzőizmaim elkezdtek fájni, a vége felé a rekeszizmom már szinte görcsben állt. Az utolsó két ciklus már nagyon küzdős volt a derékfájás és a légzési nehézségek miatt, az utolsónál már nagyon örültem, hogy mindjárt vége, és a nyolcadik ciklus utáni néhány másodpercben már úgy vártam az időzítő pittyegését, mint a messiást, és körülbelül úgy is üdvözöltem, amikor megszólalt. A kettlebell lerakásakor meg is támaszkodtam az ágy szélében egy pillanatra, és utána még percekig úgy ziháltam, mint egy kutya. Végül összességében a szokásos "10 kétkezes lendítés - 10 egykezes lendítés jobb karral - 10 egykezes lendítés bal karral - 5 szakítás jobb karral - 5 szakítás bal karral" ciklusból nyolcat hajtottam végre, és utána még volt időm további 10 kétkezes lendítésre, így a mai mérlegem 90 kétkezes lendítés, 160 egykezes lendítés és 80 szakítás 10 perc alatt.
Kellenek olykor ezek a gatyaszaggató edzések. Kellenek a kemény megpróbáltatások. Ezek azok, amik motiválnak, ezek fognak előrevinni, mert amikor felidézed, mennyire megszenvedtél ezzel meg azzal az edzéssel, arra is emlékezhetsz, hogy összeszorítottad a fogad, és végül helyt álltál. Nem adtad fel, hanem dacoltál a nehézségekkel, és végül megcsináltad. Ez az, amitől érezheted magad valakinek, és kihúzhatod magad, nem más előtt, hanem csakis önmagad előtt. Ezzel szerezhetsz önbecsülést és magabiztosságot, hosszú távon pedig sikert és kitartást. Mindig csak egy kicsit kell belépni abba a világba, ahol muszáj elővenned az akaraterőd, mert amit teljesítened kell, az több hétköznapi megpróbáltatásnál. Ha túl sokszor és túl mélyen történik ez, akkor kiégsz. De ha okosan, ésszel egy jó program szerint, akkor megedzi a lelki erőd. Az is csak egy fegyver, amit fejleszteni lehet és kell is. Ez a módja. Tedd meg te is!
A következő bejegyzést holnap naplózom, amikor calistenic-kel és nyújtással foglalkozom.
