Sziasztok!
A légzőgyakorlatot 12-8 bontásban csináltam, és mindkét sorozatban kb. a kijelölt ismétlésszám felénél elkezdtem érezni a rekeszizmom, és az utolsó egy-kettő már kicsit nehéz volt, valamint az első, hosszabb sorozat legvégén már támadt egy kis zavar a légzésritmusomban, az utolsó ismétlés előtt egy gyors be- és kilégzést ejtettem meg.
A tervem az volt, hogy a mai kettlebellezés során a 15 percet márpedig végigdolgozom a szokásos ciklusokkal. Ennek megfelelően dolgozva a derekam idővel elkezdett kicsit fájni, de egy bőven elviselhető szinten ez meg is állt, és a légzés sem jelentett kihívást, azonban ismét a fogás vált nehézzé a vége felé, amit a fogantyú nedvessé válása is fokozott, és bár érdekes módon jóval kisebb fájdalommal járt a fáradás a markomban, mint máskor, de az ismétléseim az idő lejártához közel ösztönösen lelassultak, hogy - különösen a bal kézzel végett szakításoknál és a jobb kézzel végzett lendítéseknél - továbbra is biztonságos legyen a kettlebell tartása, és a szakítások felső pozíciójában elkezdtem megállni egy gyors be- és kilégzésre, mindegy rest-pause ismétléseket hajtva végre. Talán a nyolcadik ciklusnál majdnem letettem a kettlebellt, de inkább felszívtam magam és folytattam a munkát, viszont a tizedik ciklus után mégis letettem, mert már elég bizonytalannak éreztem a fogásom. Ekkor az időzítőre pillantva kiderült, hogy már csak egy perc volt hátra, tehát majdnem sikerült végigdolgoznom a negyed órát, és így már "büntiből" inkább nem is folytattam, megvártam az idő lejártát, tehát a szokásos "10 kétkezes lendítés - 10 egykezes lendítés jobb karral - 10 egykezes lendítés bal karral - 5 szakítás jobb karral - 5 szakítás bal karral" ciklusból tízet hajtottam végre a kijelölt idő végéig, így a mai mérlegem 100 kétkezes lendítés, 200 egykezes lendítés és 100 szakítás 15 perc alatt.
Egyszer már sikerült egy kb. egy perces pihenőt beiktatva 15 perc alatt 12 ciklust végrehajtanom, tehát ma nem dolgoztam olyan erőbedobással, mint akkor; úgy látszik, hogy a rest-pause szakítások és az ösztönös lassulás a vége felé sok időt elvett. Az edzés a kardiovaszkuláris rendszerem és a derekam nem gyötörte meg különösebben, inkább csak a fogásom, és annak lezúzásánál is volt már sokkal rosszabb is; némi idő elteltével a kezem ökölbe szorítva már nem is volt érzékeny az alkarom. Reméltem, hogy teljes erőbedobással sikerül ma végigdolgoznom a 15 percet, de ezek szerint ez még várat magára. Elvégre ráérek.
A következő bejegyzésem néhány óra múlva naplózom, amiben összegzem az első edzésperiódusom tapasztalatait.
