Sziasztok!
Tegnap elmulasztottam bejegyzeni az akkori edzést, így ezt ma pótolom, és két edzést naplózok egyszerre. Tehát igen, tegnap edzettem, így az új edzéselosztás hétfő-kedd-csütörtök-péntek.
Január 5-i edzés (Kemény Forma és kettlebell)
A légzőgyakorlatot 13-8 bontésban végeztem el. A második sorozatban az utolsó két ismétlés előtt enyhe, a korábban tapasztalt, feszítő-fojtogató légszomjhoz hasonló, de mégis más jellegű érzésem támadt, amit talán úgy tudok leírni a legjobban, hogy nem követe, csak ajánlotta a gyakorlat megszakítását, így az utolsó két ismétlés előtt vettem néhány gyors lélegzetet.
A kettlebellezés során a szokásos "10 kétkezes lendítés - 10 egykezes lendítés jobb karral - 10 egykezes lendítés bal karral - 5 szakítás jobb karral - 5 szakítás bal karral' ciklust ismételgetve kilenc teljes ciklust hajtottam végre, és a tizedikből csak a szakítások maradtak ki az idő lejárta miatt, így a mai mérlegem 100 kétkezes lendítés, 200 egykezes lendítés és 90 szakítás 12 perc alatt. Talán az ötödik ciklusban elkezdett enyhénfájni a derekam izma, de ez enyhe is maradt, és talán a negyedik ciklusban elkezdett az utolsó ismétlésekkor fájdalmas lenni a fogás a jobbkezes lendítéseknél, de érdekes módon ez alig fokozódott az idő lejártáig és a fogásom ereje sem gyengült, holott korábban ha ilyen korán elkezdett fájni a markom, akkor utána egyre nehezebbé és gyötrelmesebbé vált a végrehajtás, a végére pedig már erősen figyelni kellett, hogy ki ne csússzon a fogantyú. A fájdalom visszafogottsága ellenére az edzés után közvetlenül egészen mutatósan eresre és keményre durrant az alkarom.
A kettlebellezés ma közepesen fárasztott el. Mivel már a 12 perc a leghosszabb időtartam, amit dolgoznom kell, a továbblépés az ismételt ciklusban erre vonatkozik, és mivel ma sikerült ezt az időt végigdolgoznom (méghozzá különösebb gond nélkül), a legközelebbi alkalommal már 6 szakítást csinálok minden ciklusban.
Január 6-i edzés (Fegyencedzés és nyújtás)
A mai edzés menete a következő volt:
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés függőleges húzás
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés guggolás tarkóállásban
Bemelegítő sorozat 15 ismétlés függőleges húzás
Bemelegítő sorozat 15 ismétlés guggolás tarkóállásban
Edző sorozat 16 ismétlés haránthúzás
Edző sorozat 40 ismétlés bicska guggolás
Edző sorozat 13 ismétlés haránthúzás
Edző sorozat 40 ismétlés bicska guggolás
Edző sorozat 12 ismétlés haránthúzás
Edző sorozat 40 ismétlés bicska guggolás
pár perc pihenő
Jó reggelt nyújtás, sarkon ülésben hátrahajlás, angol spárga
A bemelegítést gyors ütemben végeztem, és nem tudom, miért, de a guggolás tarkóállásban ismétléseinél a legkisebb fájdalom nélkül, de kattogott a jobb térdem.
Arra jutottam, hogy a haránthúzást elsiettem, erőltettem az ismétlésszám növelését. Ezért úgy döntöttem, hogy mától addig végzek minden sorozatot, amíg a teljes mozgástartományban tudok dolgozni, azaz a legfelső helyzetben a tenyértövemmel meg tudom érinteni a bordáimat. Ez nagyon jó önszabályozás, mivel amikor ez már nem sikerül, az nem azt jelenti, hogy teljesen elfáradtam, hanem csak a tökéletes ismétlés nem megy már. Így jóval a feladás előtt be tudok fejezni minden sorozatot, úgy, hogy az ismétlésszámot sem mesterségesen kell belőni. A mai ismétlésszámok is így alakultak. A végrehajtás során a sorozatok vége felé a bicepszemet és korábban nem tapasztalt módon a csuklyámat fájlaltam.
A bicska guggolás ismétlései nem jelentettek kihívást, sem fájdalmat, de a második sorozattól már elkezdtem érezni az ismétléseket, éreztem a munkát, és utána is érezhető volt a lábamban egy kicsit, hogy nagy volumennel dolgoztam. Ma teljesítettem a haladó ismétlésszámot, így következő alkalommal a guggolás harmadik lépésével folytatom az edzést.
A jó reggelt nyújtással minden rendben volt, jól ment, azonban a negyedik ismétlés után meg kellett szakítanom a gyakorlatot egy hirtelen és sürgős elintéznivaló miatt. Néhány perc múlva folytattam a nyújtást a sarkon ülésben hátrahajlással. Könyökön támaszkodva kezdtem, első feszítés után a fejem búbját, a második után a tarkóm, a harmadik után a vállam tettem le, negyedikre kicsit emeltem a csípőmön, de enyhén feszülést éreztem, ezért az ötödik már a végfeszítés lett. Rájöttem, hogy ha a farizmomat is feszítem közben, plusz nyújtást adok a csípőhajlítómnak. Az angol spárga feszítései során a lovaglóizmom minduntalan felparázslott, de a lazítás és a lejjebb ereszekedés során meg se nyikkant. Három ismétlést végeztem végfeszítés nélkül, nem akartam erőltetni a dolgot így, hogy a régi sérülésem ismét panaszkodik. Mindig a mutatóujjammal tartottam magam, és erőteljesek voltak a feszítések, és ugyan nem jutottam különösebben mélyre (volt már, hogy majdnem onnan indulhattam, ahová most jutottam), de a lazítások simák és természetesek voltak.
A következő bejegyzést három nap múlva naplózom, amikor calisthenic-kel és nyújtással foglalkozom.
