Sziasztok!
Ma az edzésnek kicsit nehezen és kicsit későn álltam neki, halogattam is, aztán amikor azt éreztem, ideje van, azzal a módszerrel kezeltem az apró kedvtelenséget, amivel a lehető leghatékonyabban lehet: Lecsaptam a laptop fedelét, és "Na, nyomjuk le!" felszólalással felpattantam, bementem a szobámba és agyalás helyett nekiálltam. Így kell ezt csinálni!
A Kemény Forma egészen jól ment. 11 perc alatt sikerült végigcsinálnom, az első mozdulat 5., a második mozdulat 3. és 5., valamint a harmadik mozdulat 3. ismétlése után tartva szünetet. A tüdőm kezd jól hozzáfejlődni a gyakorlathoz, az első pihenőmnél alig éreztem a légszomjat, inkább csak annyira volt heves a légzésem, mintha egyszer körbekocogtam volna a háztömböt, a többinél pedig kevésbé, mint máskor, és mindig hamar csitítható volt a zihálás. A feszítésre és az erőlégzésre is jobban tudok figyelni, és hatékonyabban is csinálom. Tehát egyértelműen fejlődöm.
A kettlebellezésben a szokásos ciklust követtem, és nyolcat hajtottam végre belőle a kijelölt idő alatt, bár egy picikét kicsúsztam. A mai mérlegem ezzel 80 kétkezes lendítés, 160 egykezes lendítés és 80 szakítás 10 perc alatt. A jobbkezes lendítéseim mind jók voltak, a balkezesek a vége felé kezdtek ügyetlenebbé válni. Négy ciklus után elkezdtem fáradtnak érezni magam, és ez folyamatosan fokozódott a végéig, az utolsónál már örültem, hogy az lesz az utolsó, amit végig kell csinálnom, és utána nagyon ziháltam, és fáradtak voltak az izmaim. A negyedik ciklust követően a jobbkezes lendítések 5. ismétlése után elkezdett nehézzé és fájdalmassá válni a fogásom, és a bal kezes szakításnál is kis nehézséget jelentett tartani a kettlebellt.
A következő bejegyzésem holnap naplózom, amikor callisthenics-szel és nyújtással foglalkozom.
