Kedves Blogolvasóm!
A harmadik, kivételesen hosszúra - 21 hetesre - sikerült edzési periódusnak is a végére értem, amit szintúgy a szokottnál hosszabb, külföldi, majd hazai utazásra időzített, két hetes pihenő követ. Ebben az időszakban is sok tapasztalatot szereztem, és sok változtatással éltem az edzésprogramomban. Aki követte a bejegyzéseimet, láthatta a hullámzásokat, azt, ahogy törtem a fejem a változtatásokon, illetve esetenként ahogy laza mozdulattal ejtve a korábbi megközelítést új módszerre tértem át. Mindegyiknek jó oka volt, amit igyekeztem kifejteni, és mindből igyekszem a legtöbbet tanulni.
Kellett már a váltás, az, hogy áttérjek a Veterán edzésprogramra a megfelelő módosításokkal. Ilyen váltások időnként nagyon jót tehetnek. Ha valaki kicsit belefásul egy régóta változatlan edzésprogramba, az ugyan fizikailag nem okoz gondot, mégis feldobja az edzéskedvet egy új edzésterv, még akkor is, ha az előző sem jelentett nyűgöt. Ez történt velem is: Nagyon jól megvoltam a megszokott edzésbeosztással, de jobban érzem magam, hogy új a program.
Az új GTG program nagyszerű! A valóban rövid sorozatok révén gyakrabban, sűrítetten végezve is hatékony marad a gyakorlás, emellett izgalmas, változatos, aminek óriási a jelentősége. Az unalom az edzésben hosszú távon mindenképpen árt. Ha az ember le is gyűri azt, és egy már nyűgöt jelentő programot is keményen továbbvisz, a tudat alatti rétegben az attól még kifejti a negatív hatásait, amik lehetnek kevéssé számottevőek is, de akkor is piszkálnak, így jobb elkerülni őket. A kockadobásos GTG program erre nagyon egyszerű és - még ha idétlenül is hangzik - végül is vidám megoldást kínál. Az embernek még a hangulata is más így, amikor GTG sorozatot végezni áll fel.
Érdekes, hogy bár korábban is végeztem GTG-t, mégis a következőre csak a programváltás után lettem figyelmes: Bár alapvetően a GTG az idegrendszer edzésén keresztül az erő és az erő-állóképesség fejlesztésére hivatott, bizony hipertrófia kiváltására is kifejezetten alkalmas! Az elmúlt hetekben a karom és a combom izmosodására lettem figyelmes. Lehet persze, hogy ezzel csak egy jóval hosszabb folyamat jelenlegi állomásához érkeztünk, és ez nincs szoros összefüggésben a kockadobásos programmal, de az is lehet, hogy az új GTG megközelítésem a több pihenő és a változatosabb terhelés miatt kedvez a hipertrófiának, és valóban ennek hatását láthatom. Nem tudom. De az tény, hogy a tricepszem és a bicepszem is vastagodott, a combom oldalán a két izomfej közötti árok feltűnően mélyült az utóbbi hetekben, és a napokban lettem rá figyelmes, hogy a széles hátizmom íve elkezdett egy kicsit látszani szemből, amikor megfelelően tartom a karom.
A Hármasbefutóval szerfelett pozitívak a kezdeti tapasztalataim. Mindössze négy hét alatt is rengeteget fejlődtem bennük, holott csupán heti öt alkalommal (az edzésnapokon), felkelés után, gyakorlatonként nettó 20 másodpercet szánok rájuk (illetve a gerinccsavarásra 2x20-at). Ez semmiségnek tűnhet, de a gyakoriság meghozza a hatást ezekben a statikus gyakorlatokban. A harmadik héten már nekiállhattam a harmadik lépéseknek, amik mentek is, és a kezdeti fejlődés ütemét jól mutatja, hogy a hét első napján még csak 3 részletben tudtam az N-tartással kitölteni a 20 másodpercet - minden rövidebb tartás után egy rövidke pihenőt tartva -, néhány napon belül azonban már egyben ment a 20 másodperc; ma pedig sikerült a gerinccsavarás negyedik lépését is jól kitartanom, a híd harmadik lépését pedig hirtelen különösen magasra tudtam tolni minden gond nélkül.
A fejenállás szintén heti ötszöri, Hármasbefutó utáni elvégzése igen kellemes részévé vált a napot kezdő rutinomnak. Amellett, hogy egyszerűen jót tesz a feji vékeringésemnek és a kézenállásban nyomáshoz szükséges, fejjel lefelé álló pozíciót is teljesen megszokom általa, a nyakamat is remekül erősíti. Észrevettem, hogy amióta rendszeresen végzem a fejenállást, a nyakizmaim feltűnő mértékben keményebbé váltak, aminek nagy jelentőséget tulajdonítok.
Ezen edzésperiódus alatt beszereztem egy megfelelő PVC csődarabot, amivel elkezdtem SMR masszázsokat végezni. A hatása rendkívüli! Sokszor nagyon kellemetlen, amúgy több napig fájó izomproblémákat szó szerint néhány perc alatt is lehet kezelni vele, és egyszerűen fantasztikusan érzi magát tőle az ember. Mindenkinek nagyon ajánlom!
Ugyan erre a célra speciális szivacshengert szoktak használni, de tapasztalatom szerint a tizedannyi költséget jelentő PVC henger csődarab is remekül megfelel a célnak.
Az edzésperiódus vége felé elértem oda, hogy mélyen belül kicsit félni kezdtem a 12 perces kettlebellezéstől. Az, hogy a nehézségek változatlanok, ám az előrejutás nem nagyon akar jönni így, egy szokatlanul hosszú edzési időszak vége felé, és inkább csak egyre hamarabb fáradok, ez bizony legalább egy kicsit megterheli az ember lelkét. Gondolkoztam rajta sokat, hogy mi a jobb: Pihentetni a dolgot és később újult erővel könnyedebben bebizonyítani, hogy nincs mitől félni, vagy pedig felszívni magam, kőkeményen szembenézni a démonnal és beleadva mindent igyekezni áttörni a platót. Hogy a testnek mi a legjobb, az nem egyértelmű számomra, de a mentális, lelki vonatkozásokat tekintve végül egyfajta köztes megoldás lett a nyerő, vagyis egy rendkívül laza, könnyed edzés, majd rá egy hétre 10 perces szakításteszt. Ezzel a lazításra való igényem is kielégíthettem - ami testileg is rendkívül jót tett, ebben biztos vagyok - és a nehézségekbe való belefásultságot is sikerélménnyel kezelhettem azáltal, hogy keményen oda kellett magam tenni, ám egy szokatlan edzéssel, ami újat tartogatott. A teszt remekül megmutatta, hogy nagyon is fejlődtem, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy tíz perces szakítástesztet rendesen végig tudtam csinálni. Ez helyrebillentett néhány dolgot.
Tehát fontos tapasztalatom, hogy a nyűgre, a fásultságra, egy edzésfajtától, gyakorlattól való félelemre jó kezelési mód lehet tartani előbb egy nagyon laza edzést, majd következő alkalommal egy jó keményet, azonban valamilyen szokatlan módon kivitelezve.
Ezek voltak tehát az ebben az edzési periódusban szerzett, általam legfontosabbnak tartott tapasztalataim. Azonban azt sose feledjétek, hogy ami itt csupán szöveg a képernyőn, az minden esetben az emberi valóságból, számtalan kavargó érzésből, gondolatból és bizony fájdalomból születik, amit meg kell élni.
Most két hét teljes pihenő következik számomra, ma este elutazom. A pihenő időszakban igyekszem a sok, előre láthatóan nagyszerű élmény közepette jókat aludni - az izgalmak és a programok talán megengedik ezt is -, sokat és jókat enni, lelkileg ellazulni, mentálisan és fizikailag feltöltődni.
A következő bejegyzést bő két hét múlva naplózom, addig is minden Kedves Blogolvasómnak kellemes, örömteli nyári napokat kívánok!
