Sziasztok!
A hétvégén kétnapos, bükki túrán vettem részt egy 15 tagú társaság tagjaként. Első nap a Szalajka-völgyből indulva egy nagyon meredek és elég hosszú szakaszon másztunk fel Istállós-kőre, 953 m magasra, onnan már barátságos, többnyire lejtős rész vezetett a Garam-völgyi szálláshelyünkre. Másnap Lillafüredre gyalogoltunk át, ami szép, régi emlékeket ébresztett bennem, nagyon sok időt töltöttünk arrafelé gyerekkoromban. Lillafüredről a társaság négy tagja úgy döntött, hogy leválik, és tömegközlekedéssel halad tovább, a többiekkel pedig egy rövid kaptató után szintén kellemes, lejtős útszakaszon gyalogoltunk tovább Miskolcra. A város peremén már csak mindössze kettőnknek volt kedve és/illetve energiája tovább gyalogolni, mi a várost az 1-es villamos vonala mentén átszelve meneteltünk egészen a Tiszai pályaudvarig. Közben bennem szintén kedves emlékeket ébresztő városrészeket érintettünk.
Nagyon jó kis hétvégi program volt ez, örülök, hogy részt vettem rajta. Az első nap voltak keményebb szakaszok, másnap mégsem éreztem semmi utóhatást, és hétfőre csak a hosszú, városi menetelésből maradt némi izomláz a sípcsontom melletti izomcsíkban.
Az előző néhány túrámon a legnagyobb gondot mindig az jelentette, hogy a nadrágom ágyéka vérhólyagosra dörzsölte a combom belső felét a túrák végére. Megoldásként azt találtam ki, hogy a gatya alá egy rövid sztreccsnadrágot veszek fel, ami szorosan a combomhoz tapad, így megvéd a dörzsöléstől. Ez a módszer ezen a kétnapos gyalogláson debütált, és kifogástalanul működött; a sztreccsgatya maximálisan megvédte a bőröm, miközben könnyű és szellőző volta révén a legkevésbé sem jelentett terhet a viselése, észre sem vettem, hogy rajtam van. Örülök, hogy sikerült áthidalnom egy jelentős problémát, és innentől zavartalanul túrázhatok.
