Sziasztok!
A mai edzésem menete a következő volt:
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés térdfelhúzás
Bemelegítő sorozat 15 ismétlés fekvőtámasz falnál
Bemelegítő sorozat 15 ismétlés térdfelhúzás
Edző sorozat 22 ismétlés fekvőtámasz előredőlve
Edző sorozat 30 ismétlés térdemelés fekvésben
Edző sorozat 22 ismétlés fekvőtámasz előredőlve
Edző sorozat 30 ismétlés térdemelés fekvésben
Edző sorozat 22 ismétlés fekvőtámasz előredőlve
Edző sorozat 30 ismétlés térdemelés fekvésben
némi pihenő
Jó reggelt nyújtás, sarkon ülésben hátrahajlás, angol spárga
A megfelelő ismétlésszám (kb. 10) után a fekvőtámasz falnál kicsit szúrni, a térdfelhúzás pedig kicsit égni kezdett. A bemelegítő ismétléseket az edző ismétlésekhez képest kicsit gyorsabbra vettem, és a második bemelegítő sorozatot kisebb ismétlésszámmal végeztem, hogy ne vesztegessem feleslegesen az időt.
Az az ötletem támadt, hogy Tavaris Girját a talpam mögé téve - bízva 16 kilójában - talán sikerül kiiktatnom a lábam csúszkálását a fekvőtámasz előredőlve gyakorlata során, és így kiiktatom a plusz erőkifejtést igénylő instabilitást, ami természetesen távolról sem csalás, hiszen pont, hogy a gyakorlat valódi és szükségszerű terhelésének megőrzését sikerült elérnem ezzel, a gravitációval szemben semmi sem segít ettől még. Az ötletből eredő kísérlet sikeres volt, a kettlebell súlya elegendőnek bizonyult a csúszkálás megszüntetésére, aminek nagyon örülök. Az ismétléseim persze nem sokkal, de észrevehetően könnyebbek és főleg zavartalanabbak lettek. Mind az izomégés, mind a fáradás feltűnően később jelentkezett, és gond nélkül léphettem tovább az ismétlésszámmal a tervezett módon. Az első sorozat végén még bőven maradt ismétlés a tankban, szerintem 5-6 is, a harmadiknál már csak 2-3, és a tenyeremet érő nyomás és a fáradás miatt olykor hosszabbak lettek a szünetek az ismétlések között, mint egy másodperc, de a mai tapasztalatok vitathatatlanul mutatják a csúszkálás kiiktatásának jelentőségét és persze a gyakorlathoz való adaptációmat. A harmadik sorozat után azért már szokott módon éreztem azt a fajta lebegő, bedurranásszerű értést a vállamban.
A térdemelés fekvésben új ismétlésszáma nem okozott gondot, az égés később jelent meg, mint szokott, és elsősorban a csípőhajlítóban és a combfeszítőben, és csak az utolsó ismétlések környékén a hasfalban, de persze az utolsó 1-2 ismétlés kivitelezése már kissé intenzívebb fájdalommal járt az egyes sorozatokban.
A jó reggelt nyújtás végzése során hibát tapasztaltam a technikámban, a derekam legalsó részét olykor enyhén hajlítva mentem lejjebb, aminek korrigálása megzavarta a végrehajtást; a lazításaim egyébként természetesek és könnyedek voltak, a feszítést a végpozícióban most mellőztem. A sarkon ülésben hátrahajlással minden rendben ment, a harmadik lazításkor kényelmesen letettem a vállam, a következővel a csípőmet igyekeztem kitolni, és utána még egy tíz másodperces, intenzív feszítést végeztem. Az angol spárgában 30 másodperces, de intenzívebb feszítéssel kísérleteztem, azaz csak két ujjal támaszkodva kényszerítettem a belső combizmaimat, hogy ösztönösen erősebben feszüljenek, ami véleményem szerint sikerült is, de talán a lazítást zavarta ez meg az új technika szokatlansága révén, és már az első lazításkor feszített egy kicsit a lejjebb csúszás, ezért abbahagytam a gyakorlatot.
Az edzés után még órákkal is feltűnően gyorsabbak az ütéseim, és nem tudom, hogy ez a kifinomultabb technikának köszönhető-e, vagy az idegrendszer edzés általi felspannolása ilyen sokáig is kitarthat.
A következő bejegyzést holnap naplózom, amikor a Kemény Forma légzéstechnikáját gyakorlom, majd 5 perces kettlebellezéssel foglalkozom.
