Sziasztok!
A mai edzésem menete a következő volt:
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés függőleges húzás
Bemelegítő sorozat 20 ismétlés guggolás tarkóállásban
Bemelegítő sorozat 15 ismétlés függőleges húzás
Bemelegítő sorozat 15 ismétlés guggolás tarkóállásban
Edző sorozat 20 ismétlés haránthúzás
Edző sorozat 35 ismétlés bicska guggolás
Edző sorozat 20 ismétlés haránthúzás
Edző sorozat 35 ismétlés bicska guggolás
Edző sorozat 12 ismétlés haránthúzás
Edző sorozat 35 ismétlés bicska guggolás
pár perc pihenő
Jó reggelt nyújtás, sarkon ülésben hátrahajlás, angol spárga
A bemelegítést eléggé gyorsra vettem, és így ismét sok időt spróroltam, amit hasznosnak találok.
A haránthúzás első két sorozata jól ment, mindig maradt még pár ismétlés a tankban, és a fáradás is csak kb. 10 ismétlés után jelentkezett. A harmadik sorozatnál azonban csak 12 ismétlést végeztem, mert ekkor elkezdett lecsökkenni a mozgástartományom, és nem akartam erőltetni. A harmadik sorozat ismétlésszámát inkább idővel, fokozatosan építem fel a többihez. Úgy látszik, a húzódzkodás kezdeti lépéseivel eléggé meggyűlik a bajom. De nem baj, ráérek. Az erőm folyamatosan fejlődik, az, hogy melyik gyakorlatot végzem éppen, az csak az aktuális szintemet mutatja, az erőt a folyamatos törekvés hozza, ami független attól, melyik gyakorlattal gürcölök.
A bicska guggolás sorozataiban kb. az utolsó 10 ismétlésnél elkezdtem kicsit érezni a munkát a combfeszítőmben. Az ismétlések végig kényelmesek voltak, kellemes számomra a gyakorlat.
A jó reggelt nyújtás jól ment, de a derekam és a hátam a vége felé már elkezdett a fájni, a végpozícióban végzett utolsó feszítésnél pedig már épphogy csak tartható volt, mivel ma kicsit görcsösen ügyeltem a homorításra. A sarkon ülésben hátrahajlás ma különösen jól ment, könyöktámaszból kezdhettem és a negyedik feszítés után már kényelmesen letehettem a vállam, az ötödik után még egy kicsit feljebb tolhattam a csípőm, és talán most először volt ennyire természetes és felettébb kényelmes a helyzet. A végpozícióban itt is beiktattam még egy feszítést. Az angol spárgában nagy előrelépést értem el, ugyanis újra kísérletet tettem a legutóbb is tesztelt technika alkalmazására, hogy függőleges törzzsel, csak két ujjal támasztva magam kényszerítsem a belső combizmaimat arra, hogy jobban megfeszüljenek a nagyobb súlyterhelés miatt, és ma rendkívül sikeresnek bizonyult a dolog. Egyrészt valóban sokkalta nagyobb feszítést tudtam így elérni, valamint a törzsem függőleges tartása miatt az angol spárga tényleges helyzetének maximálisan megfelelő szögben feszíthettem, illetve nyújthattam az izmaimat, szemben azzal, amikor a felsőtestem akár egy kis szöget is bezár a talajjal. Ahogy igyekszem a teljes testsúlyomat a sarkaimra helyezni, és az izmok a lábak szétcsúszását megakadályozandó kénytelenek nagyon erősen ellentartani, amit plusz statikus erőkifejtéssel is megfejelek, a feszítést sokkal mélyebbre hatóbbnak, erősebbnek és átütőbbnek érzem, és e technika hatásosságát remekül mutatja, hogy ma mindössze három, fél perces feszítéssel lejjebb jutottam, mint öt egy percessel korábban. Három után meg is álltam és a véghelyzetben végzett feszítést is kihagytam, nem akartam erőltetni az új kivitelezést. A kezdő helyzetben még két mutatóujjal tartottam magam, lejjebb már nagyobb súly hárult a kezemre, akkor már a hüvelykujjammal támaszkodtam. A gyakorlat után sokkal ruganyosabbnak és feltöltöttebbnek éreztem magam, mint máskor, és néhány perccel később megnéztem, mennyire tudok mélyre menni kényelmesen angol spárgában, és igen szembeötlő fejlődést tapasztalhattam.
A következő bejegyzésem holnap naplózom, amikor a Kemény Forma légzéstechnikájának gyakorlásával és 15 perces kettlebellezéssel foglalkozom.
