Kedves Blogolvasóm!
Hosszú 17 hét után ismét pihenőhetet tartok. Eredetileg is erre a hétre terveztem, ám időközben, főleg egyéb programok miatt felmerült, hogy a jövő hétre halasszam, de a mai érzéseim azt diktálták, hogy mégis ezen a héten legyen a pihenő.
Betartottam a magamnak tett fogadalmam, és a következetesség gyakorlásáért kicsit több, mint fél éven át ragaszkodtam egy edzésprogramhoz - és ez az idő ismét nagyon gyorsan elrepült -, csupán apró változtatásokkal élve olykor. Úgy érzem, mentálisan ez mindenképpen jót tett, és közben kikristályosodhatott, milyen terv szerint is akarok továbbhaladni. A pihenőhét után új edzésterv szerint kezdek edzeni, amihez ismét legalább fél évig ragaszkodom. A részleteit a pihenőhét összegzése után írom le, előzetesen csak annyit közlök, hogy lényegében az eddigi program duplázásáról van szó, a kardiovaszkuláris állóképesség fejlesztését célzó blokk módosítása mellett.
A pihenőhét ezúttal nem lesz teljes, mivel azalatt két BJJ edzésen részt veszek, amiket naplózok is. Ez szokatlan, mivel általában ilyenkor mindennemű edző tevékenységet mellőzök, ám nem akarom kihagyni a BJJ-t, főleg, hogy a nyár közeledtével egyre kevesebb van belőle hátra, a nyári szünet alatt nem lesznek edzések. Azért a pihenés így is meglesz, hiszen a többi edző tevékenységem teszi ki a terhelésem javát, ami viszont szünetelni fog.
Most pedig vegyük sorra az új tapasztalataimat, általános megfigyelésektől a speciálisabbakig!
Mindenekelőtt, izmosodtam. Felesleges listázni elemenként; mindenhol, méghozzá számottevően. Most már egyértelműen jóval izmosabb vagyok, mint másfél éve, amikor nekiálltam a minimalista edzésnek, a calisthenic-nek, illetve a blognak. Hosszú távon összegyűlnek a kis morzsák nagyobb darabokba.
A Hármasbefutóval jelentős fejlődést értem el. A hidam sokat alakult, és továbbra is folyamatosan fejlődik; stabilabb, ívesebb és erősebb, mint eddig bármikor. Az L-tartást is szépen közelítem, annak hajlított lábú változatát tízegynéhány másodpercig már gond nélkül tartom ki. A gerinccsavarást mindkét oldalon csuklófogással is képes vagyok kivitelezni. Egy jóval korábbi bejegyzésemben említést tettem néhány új gyakorlatról, amivel az aktív nyújtásomat elkezdtem kiegészíteni próbaidőre. Ezeket hamar elhagytam, mivel nem voltam velük elégedett, de tervezem, hogy hatékonyabb változataikat idővel beillesztem a programba.
A GTG egylábas guggolásokkal, hosszú, türelmes munkával elértem a célom, azaz sikeresen felhoztam az ismétlésszámot addig, hogy reguláris, heti programba illeszthessem a gyakorlatot. 5 ismétlést 16 kilós kettlebellel gond nélkül hajtok végre. Remek példa önmagamnak, hogy hosszú hetek munkája után az eredményre tekintve mennyire magától értetődő, hogyan is kell működnie az edzésnek hosszú távon.
Ezúton ismét köszönetemet fejezem ki Csabinak, az oldalsó csípőemelés ajánlásáért! A gyakorlat kiegészítőből kulcsfontosságúvá vált a szememben, a Mesterhatos elemeivel egyenrangúként tekintek rá, és ennek megfelelően aprólékos progressziót építek rá. Segítségével a az oldalsó hasizmaim észrevehetően megnőttek és megkeményedtek, a törzsem megerősödött, olyan mértékben, amit szerintem a lábemelés önmagában nem tudna biztosítani. E két gyakorlat együtt a legjobb kombináció lehet a has egészének edzéséhez. Miután a Csabi által használt megnevezés helyett én oldalsó csípőemelésként kezdtem aposztrofálni a gyakorlatot, szerintem mégis áttérek az "oldalsó híd" megnevezésre, mert rövidebb és találóbb.
Nagyon fontos tapasztalatom, hogy megakadás esetén az edzésgyakoriság növelése mennyire nyilvánvaló és célravezető módja a plató áttörésének. Bár a húzódzkodással csak lassan, óvatosan kezdtem felépíteni az ismétlésszámot, azt máris érzem, hogy az általam választott módszer működik, és ideje volt a váltásnak. A többi, platóra ért gyakorlattal is - fekvőtámasz, lábemelés - erősen bízom benne, hogy a megnövelt edzésgyakoriság segít végre az áttörésben.
Hasonlóan ugrottam a híd lépéseiben; tudván, hogy gond nélkül képes vagyok több teljes híd ismétlésre, nem akartam tovább vacakolni egy olyan lépéssel, amihez nem elég csak a talaj. Az új edzéstervben a teljes híddal kezdek.
Másik jó tapasztalatom, hogy Callistor cimborám módszere az ismétlésszám-progresszióra, azaz először a második, majd az első edző sorozat egy ismétléssel való növelése remekül működik számomra is, ezért ezt az új edzéstervben is megtartom. Ellenben ismét eltérek a Fegyencedzés programjától; csak 15 ismétlésig megyek el az egyes lépésekkel a továbblépés előtt 20 helyett. Ennek oka, hogy az erő fejlődése 10 ismétlés fölött már eleve elkezd rohamosan csökkenni, így szerintem 15 ismétlés egy olyan határ, ami fölé nem érdemes menni, mivel a fölött, 20 ismétlés közelében szinte már csakis az erő-állóképesség fejlődik, ami cseppet sem segít azon, hogy egy nagyobb erőt igénylő gyakorlatra át tudjunk térni. Ezért az új terv szerint minden lépést 15 ismétlésig viszek, mielőtt a gyakorlat nehezebb változatával folytatom.
Úgy érzem, hogy a brazil jiu-jitsu izomméretre gyakorolt hatása jelentős, látni vélem a változást azóta, hogy elkezdtem e sportág űzését. A lassú, statikus erőkifejtések, a test a test elleni, birkózó jellegű küzdelem ilyen irányú stimulációja úgy fest, hogy jelentős. A technikám is fejlődött benne, más is észreveszi a fejlődésem, egyre több a sikerélményem benne. Emellett egyszerűen szeretem csinálni, örülök, hogy belekezdtem.
Úgy találom, ennyi fontos, új, megosztandó tapasztalatot gyűjtöttem ebben az edzésperiódusban. Egy hét múlva újra edzek, már az új edzésterv szerint, amit addigra részletesen kifejtek.
Minden Kedves Blogolvasómnak kellemes tavaszi napokat, szép időt és hasznos időtöltést kívánok!
